A leg egyszerűbb és szerintem mindenki által ismert trükk a hegy készítésre való méghozzá egy olyan anyag amely elég sok boltban megtalálható a púr hab ezzel nagyon egyszerüen lehet hegyet csinálni mivel miután kész egy sima késsel a felesleg levágható.
Pasztellkrétás koszolás
Az első lépés a felület előkészítése (na jó, először meg kell venni a pasztellkrétát a művészellátóban). Fontos a zsírtalan felület, különben úgy járhatunk, mint a bűnügyi technikusok az ujjlenyomatok előhívásakor, ez azonban nálunk nem cél. Tehát tisztítsuk meg a felületet. A tükörsima felszín sem jó, mivel ilyenkor nincs hol megtapadnia a finom krétapornak. A pasztellkrétából órás csavarhúzóval szoktam óvatosan lekapargatni egy kis kupacot, ügyelve arra, hogy minél kisebb szemcséjű krétaport kapjak. Ha az előkészületekkel végeztünk, vegyünk elő egy kicsi, nem műanyagsörtés ecsetet és finom mozdulatokkal vigyük fel a port a kívánt helyekre. Többször, kis adagokban végezzük el a műveletet, így még eltüntethető az esetleg rossz helyre került színezőanyag. Mikor végeztünk a koszolással, lakkal rögzíthetjük a port, amennyiben az megérinthető helyre került.
forrás: Csorba Ferenc
Betonelemek
A vágánykörnyék élethűbbé tételének érdekében célszerű leutánozni a nagyvasúton is használt kő- illetve beton készségeket - csak hogy egy párat említsek; szelvényköveket, bizber-aknákat, csurgókat, vonóvezeték-csatornákat, stb. Ezen tárgyak elkészítéséhez kitűnő anyag a gipsz. A legegyszerűbb eljárás, ha megfelelő méretű, kiürült gyógyszereslevet használunk öntőformának. Az így keletkező "gipsz-pirulákból" már könnyűszerrel, reszelő segítségével kialakíthatjuk a kívánt tereptárgyat. Általában egyszerre kiöntök egy jó adagot, így hosszú időre megoldom alapanyag-ellátmányi gondjaimat.
forrás: Csorba Ferenc
Ütközők körbefestése
A nagyvasúti vontatójárművek ütközőtányérjait fehér színnel szokták körbefesteni. Nem csak azért, mert így dögösebb lesz a gép, hanem balesetmegelőzés céljából is. Modell mozdonyunk ütközöit is feldobhatjuk így. Levonóspapírból vágjunk ki az ütközötányérnál kisebb átmérőjű köröket, ez lesz a maszkolás. Tapasztalataim szerint a "hivatalos" maszkolószalag nem jó ilyen kis felületre, én videokazettához csomagolt matricából vágtam ki a köröket. Miután felhelyeztük az ütköző közepére, egyszerűen fessük le azt. Száradás után tűvel könnyedén felpiszkálhatjuk a matricát.
forrás: Csorba Ferenc
Vasúti töltés készítése
A vasúti töltés megformálására több lehetőség is van. A legegyszerűbb módja a gyártók által már eleve töltéssel együtt szállított sinek megvásárlása. Ezek a sinek - véleményem szerint - nem valósághűek, és egy igazi modellező számára nagy kihívást jelenthet ennek az elkészétése oly módon, hogy minnél jobban hasonlítson az eredetire.
A különböző szakirodalmakat tanulmányozva több módszert is találhatunk ennek a kivitelezésére. Amiben mindegyik megegyezik az az, hogy apró szemcsés kőzúzalékot használ a talpfák közötti hézagok kitöltésére. A zúzalékok rögzítése lehet valamilyen - lehetőleg matt - lakkal, valamint a kereskedelemben is kapható színtelen ragasztóval.
A lakk óriási hátránya, hogy erős szaga van, csak nyitott környezetben ajánlott a használata, előnye, hogy a töltés ily módon gyorsan elkészíthető.
Ezzel szemben a folyékony ragasztó zárt térben is használható, viszont ha a talpfára kerül és azt nem távolítjuk el róla vizes szivaccsal, akkor fényes felületet hagy maga után, ami nagyon zavaró lehet. A ragasztós módszer, sőt annak is egy kimondottan időt igénylő változata, egy injekciós tűvel felhordani a ragasztót a szükséges felületre.
A következőkben ez a módszer van ismertetve:
Az injekciós tű feltöltve a HEKI 3342-es katalógus számú ragasztójával és azt óvatosan először a talpfák beső részei közé kell fecskendezni kb. 30 cm hosszon, hogy a száradás előtt legyen idő felhordani a zúzalékot.
Ezt követően a töltés széleit kell befolyatni a ragasztóval.
A töltés kavicságyának kitöltésére a kereskedelemben kapható zúzalékok bármelyike megfelelhet erre a célra. Fontos arra ügyelni, hogy ne túl sok zúzalék kerüljön a munkaterületre, mert ez megragadhat és később nehezebb eltávolitani.
Miután az egész felület kitöltésre került, le lehetett szórni róla a fölös anyagot. Amennyiben a sín már rögzítve van, úgy enyhe fújással is eltávolítható a többlett, azonban az erős fújás, vagy porszívózás tönkre teheti az eddig elkészítetteket.
A kész sínt kb 12 óráig - lehetőleg szoba hőmérsékleten - hagyni kell száradni, majd a rögzítéshez használt szögeket eltávolítani.
forrás: digiTTrain
Vasúti jelzőtáblák készítése
A ismertetett táblákról részletes, méretekkel ellátott rajzok helyett azok méretezhető képei vannak egy Word dokumentumban elhelyezve. Ez letölthető itt: http://alfalf.uw.hu/TT/jelzotablak.doc Ebben az állományban minden táblából található egy darab. Nyomtatáshoz a dokumentumot át kell szerkeszteni úgy, hogy a szükséges táblákból a megfelelő számú másolat legyen benne, természetesen a táblázatra és a magyarázó szövegekre sincs szükség. A táblák eredetileg 1:10 méretarányban készültek. A dokumentumba 12%-os kicsinyítéssel vannak elhelyezve, ez H0 építési nagyságnak felel meg. Más méretarányban való nyomtatáshoz ezt át kell írni az alábbi táblázat alapján:
Építési nagyság Méretarány Nyomtatási méret
H0 1:87 12%
TT 1:120 8%
A nyomtatásához mindenképpen színes nyomtatóra van szükség, lehetőleg tintasugarasra. Ha van rá lehetőség, a sima 80 g-os papír helyett jobb, a speciálisan a nyomtatóhoz gyártott fotó-nyomtatópapír. Ez nem olcsó ugyan, de nincs is sokra szükség belőle. Ezzel szemben vastagabb, és szebb nyomat állítható elő rajta. Mindenképpen érdemes a tényleges nyomtatás előtt közönséges papírra egy próbanyomatot készíteni. Ezen ellenőrizhető a színek helyessége, a vonalak, ábrák tisztasága, és ha minden megfelelő, akkor lehet a fotópapírt használni. Nyomtatás után a kész táblákat óvatosan ki kell vágni.
A terepasztalon a távolságok általában erősen torzulnak, ez jelen esetben is így van. Például egy olyan táblánál, amit a kérdéses hely előtt 300 m-re kell kitűzni, a megfelelő távolság H0 építési nagyságban 3,4 m lenne, ilyen távolságot pedig hely szűke miatt nem lehet megtartani. Az adott helyen ténylegesen tartandó távolságot a mindenkori összkép határozza meg. A nagyvasúton a táblák általában a pályatest mellett, 50-70 mm átmérőjű alumínium csőoszlopokra vannak szerelve, de ha a vonal villamosított, akkor gyakran a felsővezeték tartóoszlopaira erősítik őket. A villamos mozdonyok forgalmára vonatkozó táblák - különösen állomásokon, ahol a pálya mellett nincs elég hely a tábláknak - gyakran fordulnak elő magán a felsővezetéken, természetesen úgy, hogy a járművek áramszedőjét ne akadályozzák.
Oszlopként például lecsípett fejű gombostű használható, erre ragasztással rögzíthető a tábla. Az oszlopot és a tábla hátoldalát lehet úgy hagyni, ahogy van, a fehér hátlap, és az ezüstszínű oszlop jó összképet mutat. Ha mégis szükséges, világosszürkére festhető, de semmi esetre sem vízzel oldható festékkel. Jól megfelel a modellfesték, amelyből a modellezőboltokban bőséges a kínálat. A kész tábla festése előtt érdemes a festéket kipróbálni egy darab olyan papíron, amelyre a tábla készült. Így ellenőrizhető, hogy mennyire szívódik be a festék a papírba, és hogy oldja-e a nyomtató festékét. Az így elkészített táblát egyszerűen be lehet szúrni a megfelelő helyre.
A többi tábla mellé kerültek a váltójelzők is. Ezek a nagyvasúton néhány fémlemez egymáson történő elmozdításával adják a jelzésképüket, amely a váltó állásától függ. Ennek az élethű modellezése nagyon nehezen oldható csak meg. Jó megoldás egy négyzet alapú hasáb oldalaira felragasztani a megfelelő jelzéseket, amelyet a váltó szerkezete elfordít, és így adódik a változó jelzés. Szintén ide kerültek a fényjelzők árbocain elhelyezendő jelzések, amelyek a jelző típusát azonosítják. Ezeket a fényjelzők árbocára kell felragasztani.
forrás: Balázs Dániel
Modellfák gyomokból
Fákat sok mindenből lehet csinálni terepasztalunkra, ennek ellenére részesítsük előnyben a természetes anyagokat! Ősszel egy séta alkalmával rengeteg gyomnövényt be tudunk gyűjteni, amelyek alkalmasak céljainkra! Csak nyitott szemmel kell járnunk a mezsgyén, az erdőben.
Ezeket a gyomokat vigyük haza, hagyjuk teljesen megszáradni, például a radiátoron! A megszáradt növény rendszerint nagyon törékeny, ezért ez ellen tenni kell valamit. Több eljárás közül íme egy:
Víz, glicerin és festékhígító (nem kell a legtisztábbnak, és legdrágábbnak lennie) 1:1:1 arányú keveréke. A glicerint aránylag drágán illatszerboltokban árulnak, olcsóbban vegyszerboltokban tudjuk beszerezni. Körül-belül 30 percre mártsuk bele a növényeket, majd több réteg újságpapíron hagyjuk megszáradni őket. A keverékbe keverhetünk megfelelő zöld festéket is – fapác, anilinos ruhafesték, stb. -, hogy növényeink azonnal megfelelő színt kapjanak. Ezen még később tudunk változtatni.
Fontos, hogy jól szellőző helyiségben dolgozunk! Használjunk gumikesztyűt!
A növények szép alapszínt kapnak, és nagyon rugalmasak lesznek. Az oldatot eltehetjük későbbre, ha ismét szükségünk lesz rá. Hasonlóan impregnálhatunk mohát is, ami nagyon univerzális alapanyag a modellnövényzet számára.
Vegyük elő a már impregnált, azaz rugalmas gyomnövényeket, válasszunk ki egy fának való mennyiséget, fogjuk őket csokorba. Ha kell, ollóval vágjuk le a felesleges ágakat, vagy akár be is tűzhetünk egyet-egyet a hiányzó helyekre. Amennyiben tetszik a fa koronája, akkor kenjük be a törzset latex, vagy más vízbázisú ragasztóval, és csavarjuk be a fa törzsét WC papírral, vagy papír törlővel! Annyi ragasztót használjunk, hogy a papír rétegeken átitatódjon, esetleg kívülről kenjük át még egyszer! Ha a ágak nem akarnak tartani, akkor csavarhatunk a törzsre néhány menet vékony huzalt. Ügyeljünk, hogy a papír rétegeken ne látszódjon át a drót! Ez után hagyjuk a fát megszáradni!
Száradás után keverjünk ki egy kis tégelyben gipszet latex-szel vastag péppé! Ezzel az anyaggal kenjük át a fatörzset, és a vastagabb ágak alsó részeit. A pép nagyon szépen utánozza a fa kérgét. Száradás után kezdhetjük a festést! A fa koronáját fújjuk be a zöld és a barna színek árnyalataival. Ezt a munkát ajánlatos a szabadban végezni. A festendő felület ne legyen közelebb 40cm-nél a festékszóróhoz, hogy a festékcseppek már félszárazon érjék a koronát. Figyeljünk a jó színkombinációra!
Ezután a törzset fessük ecsettel zöldes barnára! A szín függhet a modellezni kívánt fától!
Ha tavaszi virágos fát akarunk készíteni, akkor most vegyünk elő hajlakkot, és szórjuk be eléggé vastagon a koronát! Majd a virágok színével egyező szóróanyaggal, fűrészporral utánozva a virágokat szórjuk be a koronát! A kevesebb jobb, a felesleget azonnal rázzuk le egy dobozba vagy tálba! Ami fenn maradt, rögzítsük egy második réteg lakkal. Ugyanígy a leveleket is imitálhatjuk, ha az eredeti gyomnak nincs ilyen struktúrája. Ebben az esetben az ágakra zöld fűrészport szórjunk.
Ha öregebb fáról van só, akkor fújjunk egy igen finom zöld réteget a törzs „északi” oldalára. De ezt ne felejtsük el a többi ilyen fán sem, hiszen a terepasztalnak mindig ugyanaz az „északi oldala”.
Ezzel el is készült a fa!
forrás: Takács Eugen
Fenyőfa készítése üvegmosóból
Biztos van minden régebbi háztartásban az a régi üveg mosó(ha valaki nem tudná egy össze fonott drót és abból ilyen sörték állnak ki!)és azt szépen felnyírtam és így olyan lett mint egy fenyő. Majd most fogom befesteni és a szóró anyagot rászorni ami nem más lesz mint darált fenyőtű így még az illata is olyan lesz mint a fenyő!
forrás: Attila
Kerítés szunyoghálóból
Van az a nagyobb szemű mint a szúnyogháló, üvegszálás azt hiszem, de ez nem biztos!Na igen én ebből a hálóból csináltam kerítést!Fogtam a hálót felvágtam hoszzú darabokra és egyenlő távolságokon szeget fűztem át rajta persze ezt ugyan így ellehet játszani gyufa szállal is!ezt az egészet bemártottam egyfestékes dobozba és a jukak közötti festéket pedig kifújtam!
forrás: Attila
Talaj és domborzat készítése
Találtam a garázsban régi fehér falfestéket nem folyékonyat hanem port!Azt össze kevertem sárga homokkal és felengedtem vízzel!Ez a "massza" kb. ugyanúgy szolgál mint a gipsz ma reggelre ki is száradt és gyönyörű barnás-fekete színű árnyalatot kaptam talajnak így már csak a szóró anyag kell rá!Ezzel megspóroltam egy ragazstó réteget amire a sárga föld mentvolna!És így szépen egyben van az egész!
Szintén abból a falfesték porból, tapéta ragsztóból(nem folyékony) és szürke cementből masszát csináltam. Ezt a masszát kentem az előre elkészített fa vázas újság papírral kitömt és lepedővel leterített hegyemre a lepedő felvette az újságpapír alakját így kialakúlt a domborzat!A masszát rákentem és így olyan szép felűletet kaptam!A szürke szin meg mégszebbé tette a tapétaragsztó pedig darabossá ami a köveket jelképezi!
forrás: Attila
Fák,bokrok készítése fűrészporból
Gyomot kiszárítom, majd teljes száradás után 1:1 víz-glicerin keverékébe beáztatom. Ezáltal a későbbiek során se fog törni. Újabb teljes száradás. Fűrészport megfestem temperával, majd ezt is teljesen kiszárítom. Lehetőleg eltérő árnyalatúakat csinálok, majd ezeket vegyesen használom fel. Ezt követően a gyomot ragasztóval bepermetezem és rászórom a fűrészport.Többszöri megismétléssel - nem a teljes fán - különböző lombnagyság érhető el. A végén át szoktam még színtelen matt lakkal fújni. Így alig pereg, pedig az asztalomat rengetegszer szállítottam már az ország különböző pontjaira. Napraforgó gyökérből pedig kiváló kiszáradt fa készíthető.Ha az ágakat szeretném sűríteni, akkor kisebb csapokkal több darabból csinálom.
forrás: ZolTTán
Forrás: nagyrészTT: atilla TT prtálja
|